Melyek a leggyakoribb kártevők és milyen védekezési megoldások javasoltak ellenük? Mutatjuk…

Előfordulási helye:

Az egész világon elterjedt, közönséges faj, hazánkban is bárhol előfordulhat. Területünkön a leggyakoribb károsító fajnak mondható. Főként zárt épületekben tartózkodik, a téli hideget kültéren nem vészeli át, ezért hidegtől védett helyen telel át.

Megjelenése:

A lepke 8–10 mm hosszú, szárnyainak fesztávolsága 12–18 mm. Első szárnyának belső fele kékes-ibolyásvörös harántsávokkal tarkított csontsárga, illetve szürkésfehér-koromszürke, a külső fele pedig csokoládébarna-vörösbarna. Hátsó szárnyai hamuszürkén csillognak; fej és tor része rozsdavörös.

A hernyó fehér, a testén szemölcsökből hosszú, magányos szőrszálak nőnek.

Kártétele:

A kárt a hernyó okozza azzal, hogy a tárolt terményt fogyasztja, abból csomókat készít és beszövi az élelmiszert, ürülékével szennyezi. A legtöbb tárolt terményt károsítja (pl. gabonafélék, bab, borsó, olajos magvak, gabona liszt, kukoricadara, fűszerek, dohány, szárított növények, gyümölcsök, csokoládé stb.).

A késztermékekben való jelenléte elfogadhatatlan.

Biológiája:

A nőstények által kibocsátott feromon segíti a hímeket a nőstények megtalálásában. A megtermékenyítést követően a nőstények rövid ideig élnek. Ez alatt az időszak alatt rakják le a petéket egyesével, naponta 25-150 petét a tápanyagra, vagy annak közvetlen közelébe.

A hernyók 4-5 nap múlva kelnek ki, és azonnal enni kezdenek. Táplálkozás közben az élelemből csomókat készít, és ezeket selyemfonállal szövi össze. A hernyó a raktár zugaiban, a padló repedéseiben felhalmozott hulladékon is képes megélni. A lárvák teljes fejlődéséhez 4-6 hétre van szükség (ezen időszak alatt károsít).

A kifejlett hernyó rejtett helyen gubót készít, majd bebábozódik és a kifeljett lepke 7-10 nap után repül ki. Az imágó (kifejlett egyed) éjszaka és nappal egyaránt repül.

Magyarországon a környezeti viszonyoktól – elsősorban a hőmérséklettől – függően 2-5 nemzedéke feljődik. Fontos, hogy a lepkék elhúzódó rajzása miatt egy időben és helyen minden fejlődési alak megtalálható.

Megelőzés, kezelés:

A leghatékonyabb védekezés a kártevők ellen a megelőzés, vagyis ha megakadályozzuk a kártevő bejutását a védett területre.

Ehhez egyrészt biztosítani szükséges az épületek résmentes záródását (résmentes falak és nyílászárók), a zárhatóságot rendszeresen ellenőrizni és fenntartani szükséges. Ebben segítséget tudnak nyújtani a RAXIT termékek, amelyek tartósan és eredményesen biztosítani tudják belső és külső nyílászárók, automata ajtók esetén is azt, hogy kártevők ne jussanak be az épületbe.

Az épületek zárhatósága mellett fontos, hogy a munkatársak figyelmét felhívjuk a kártevők kizárásának fontosságára és az ehhez szükséges tudnivalókra (vagyis szükséges a belső oktatás, mely kitér a kártevőmentesség fenntartásának alapvető ismereteire).

Az épület zárhatósága mellett nagyon fontos megakadályozni, hogy kártevő a betárolt áruval jusson be a területre. Ehhez szigorú ellenőrzési protokollt kell kidolgozni és követni az áruátvétel ellenőrzésére (kitérve az áruk csomagolására, az árut szállító eszköz ellenőrzésére is).

A kártevőmentességet emellett folyamatosan ellenőrizni kell a területre kihelyezett feromonos csapdákkal és/vagy LED technológiás fénycsapdákkal.

Kisebb helységekben elegendő lehet a papír alapú feromon csapdák használata, melyek magukhoz csalogatják az esetlegesen bejutott célkártevő hím egyedeit. Megoldást jelenthetnek még a LED alapú fénycsapdák, melyek egyszerre többféle kártevő monitorozására és néhány egyedének begyűjtésére is alkalmasak (bár az élelmiszermolyok többsége fénykerülő, a speciális frekvenciájú UV fény képes magához vonzani őket). Az általunk forgalmazott FLY-TEC és Saturn LED csapdák célzottan a rovarok által érzékelt fényhullámot kibocsátva hatékonyan látják el feladatukat, emellett költségtakarékosak, tartósak és diszkrétek.

Ha – a legjobb gondosság ellenére – mégis bejut a kártevő a raktárterületre, akkor meg kell akadályozni a szaporodásukat. Mivel érzékeny területen (pl. élelmiszeripari, gyógyszeripari környezetben) irtószerek használata nem lehetséges, ezért jó megoldás a Twist-Tie feromonszalag kihelyezése, mely magas dózisú (a monitoring csapdákhoz képest 50-szeres) feromon tartalma megzavarja a területen megbújó hímek érzékelését. A feromonszalag alkalmazása által a kártevők nem tudnak párosodni, így nem lesz peterakás és új kikelő lárva, amelyek a raktárkészletet károsítják. A kifejlett lepkék így szaporodás nélkül rövid időn belül elpusztulnak. Fontos tisztázni, hogy maga a Twist-Tie szalag kihelyezése nem pusztítja el a raktártérbe bejutó moly kártevőket (vagyis nem irtószer), hanem a további szaporodásukat hivatott megakadályozni.

Amennyiben az aszalványmoly már jelentősen felszaporodott a területen, irtószeres kezeléssel szükséges a rovarmentességet biztosítani, melyben kártevőirtó szakember tud szakszerű támogatást nyújtani.

Előfordulási helye:

Az egész világon elterjedt, hazánkban is mindenütt megtalálható raktári kártevő.

Megjelenése:

A molylepke 8–11 milliméter hosszú, szárnya kiterjesztve 17–25 milliméter. Az elülső szárnyak keskenyek, színe ólomszürke, kékesvörös árnyalatú. A hátulsó szárnyai fehéresszürkék és kissé kiszélesednek. A szárnycsúcs hegyes, fehér áttetsző rojtozattal. A lepke feje tetején szőrpamacs nő.

A hernyó (lárva) fehér, néha rózsaszín, esetleg zöldes, míg a feje sötét színű (feketésbarna). A kifejlett hernyó 1,5-1,8 cm, a testén apró, sárgás szemölcsökből serteszőrök állnak ki jellegzetes rendben.

Kártétele:

A liszt és a lisztből készült termékek leggyakoribb és legjelentősebb kártevője. A kárt a hernyó okozza azzal, hogy a tápláléka körül szövedéket képez, azt fogyasztja és ürülékével szennyezi, a csomagoló anyagot átrágja. Kiszitálhatatlan ürüléke, valamint a szövedékcsomók és a csoportos bábtelepek eltömítik a pékségek és malmok lisztjáratait és a selyemszitákat. A késztermékekben való jelenléte elfogadhatatlan.

Elsősorban a gabonafélék őrleményeiben (liszt, búza- és kukoricadara) gyakori, de megtalálható más gabonafélékben, szárított növényi anyagokban (zöldség, gomba, gyümölcs, gyógynövény), az olajos magvakban (pl. dió) valamint különféle édesipari termékekben is.

Biológiája:

A nőstények által kibocsátott feromon segíti a hímeket a nőstények megtalálásában. A megtermékenyítést követően a nőstények csak néhány napig élnek. Ez alatt az időszak alatt rakják le a petéket (kb. 200 db petét). A petékből a hernyók környezeti körülményektől függően 1-2 hét alatt kelnek ki, majd azonnal szövedéket kezdenek készíteni, aminek a védelmében táplálkoznak. Amennyiben nincs megtermékenyítés, úgy nincs peterakás és kártétel!

Elegendő táplálék és megfelelő hőmérséklet mellett a hernyó 2-2,5 hónap alatt fejlődik ki teljesen (ezen időszak alatt károsít). A kifejlett hernyó védett helyen gubót készít és bebábozódik. A lepkék a bebábozódást követően 10-14 nap múlva kelnek ki.

A teljes fejlődési ciklus 11–14 hét. Magyarországon a raktárak hőmérsékletétől és az elérhető táplálék mennyiségétől függően május-szeptember között évente 2–4 nemzedéke lehet.

Fontos, hogy a lepkék rajzása annyira elhúzódik, hogy egy időben és helyen minden fejlődési alak megtalálható, azaz májustól szeptemberig folyamatos lehet a kártétel.

A lepke kerüli a fényt: a nappali órákat a raktárak, malmok rejtett, sötét zugaiban, esetleg a falon vagy a berendezési tárgyakon összecsukott szárnyakkal tölti. Általában alkonyatkor repül.

Megelőzés, kezelés:

A leghatékonyabb védekezés a kártevők ellen a megelőzés: meg kell akadályozni, hogy a kártevők bejussanak a védett területre.

Ehhez egyrészt biztosítani szükséges az épületek résmentes záródását (résmentes falak és nyílászárók), a zárhatóságot rendszeresen ellenőrizni és fenntartani szükséges. Ebben segítséget tudnak nyújtani a RAXIT termékek, amelyek tartósan és eredményesen biztosítani tudják belső és külső nyílászárók, automata ajtók esetén is azt, hogy kártevők ne jussanak be az épületbe.

Az épületek zárhatósága mellett fontos, hogy a munkatársak figyelmét felhívjuk a kártevők kizárásának fontosságára és az ehhez szükséges tudnivalókra (vagyis szükséges a belső oktatás, mely kitér a kártevőmentesség fenntartásának alapvető ismereteire).

Az épület zárhatósága mellett nagyon fontos megakadályozni, hogy kártevő a betárolt áruval jusson be a területre. Ehhez szigorú ellenőrzési protokollt kell kidolgozni és követni az áruátvétel ellenőrzésére (kitérve az áruk csomagolására, az árut szállító eszköz ellenőrzésére is).

A kártevőmentességet emellett folyamatosan ellenőrizni kell a területre kihelyezett feromonos csapdákkal és/vagy LED technológiás fénycsapdákkal.

Kisebb helységekben elegendő lehet a papír alapú feromon csapdák használata, melyek magukhoz csalogatják az esetlegesen bejutott célkártevő hím egyedeit. Megoldást jelenthetnek még a LED alapú fénycsapdák, melyek egyszerre többféle kártevő monitorozására és néhány egyedének begyűjtésére is alkalmasak (bár az élelmiszermolyok többsége fénykerülő, a speciális frekvenciájú UV fény képes magához vonzani őket). Az általunk forgalmazott FLY-TEC és Saturn LED csapdák célzottan a rovarok által érzékelt fényhullámot kibocsátva hatékonyan látják el feladatukat, emellett költségtakarékosak, tartósak és diszkrétek.

Ha – a legjobb gondosság ellenére – mégis bejut a kártevő a raktárterületre, akkor meg kell akadályozni a szaporodásukat. Mivel érzékeny területen (pl. élelmiszeripari, gyógyszeripari környezetben) irtószerek használata nem lehetséges, ezért jó megoldás a Twist-Tie feromonszalag kihelyezése, mely magas dózisú (a monitoring csapdákhoz képest 50-szeres) feromon tartalma megzavarja a területen megbújó hímek érzékelését. A feromonszalag alkalmazása által a kártevők nem tudnak párosodni, így nem lesz peterakás és új kikelő lárva, amelyek a raktárkészletet károsítják. A kifejlett lepkék így szaporodás nélkül rövid időn belül elpusztulnak. Fontos tisztázni, hogy maga a Twist-Tie szalag kihelyezése nem pusztítja el a raktártérbe bejutó moly kártevőket (vagyis nem irtószer), hanem a további szaporodásukat hivatott megakadályozni.

Amennyiben az aszalványmoly már jelentősen felszaporodott a területen, irtószeres kezeléssel szükséges a rovarmentességet biztosítani, melyben kártevőirtó szakember tud szakszerű támogatást nyújtani.

Előfordulási helye:

Gyakorlatilag bárhol előfordulnak földrajzi és fizikai értelemben is. A sarkvidéket kivéve Földünk bármely részén megtalálhatók. A közel 5000 fajból csak néhány faj alkalmazkodott az emberi előhelyhez, melyek itt jutnak könnyen táplálékhoz, vízhez és búvóhelyhez egyszerre.  Háztartásokban, kórházakban, élelmiszertároló és előállító helyeken, bevásárlóközpontokban egyaránt előkerülhetnek, különösen szeretik a vizes helyiségeket (mosdó, mosoda, konyha), mert itt könnyen folyadékhoz juthatnak. Általában rejtőzködve maradnak, kerülik a fényt, ezért éjszaka aktívabbak. Nappal főként akkor láthatók, amikor már elszaporodtak és kénytelenek élelmet keresni.

Megjelenése:

Megjelenésükre jellemző az ovális alakú lapos test, amely lehetővé teszi, hogy az egészen kis résen is átbújhassanak, illetve az erős láb, amely alkalmas a gyors futásra, de bármilyen felületen – akár függőleges felületen is – képesek mászni. Fejük háromszög alakú, mely csápban végződik, csápjának hossza akár a testhosszát is elérheti.

Kártétele:

A csótányok a vonatkozó jogszabályok (jelenleg a 18/1998. NM rendelet 36.§-a) alapján egészségügyi kártevőknek minősülnek. Mivel szennyezett helyeken mozognak, így fertőzést terjeszthetnek, ritkább esetekben bőrrel való közvetlen érintkezés esetén allergiás reakciót válthatnak ki. Ezen felül megjelenésük undort kelt az emberekben, jelenlétük élelmiszeripari környezetben elfogadhatatlan.

Megelőzés, kezelés:

Az élelmiszerkárosító molyokhoz hasonlóan itt is leghatékonyabb védekezés az, ha megakadályozzuk a kártevő bejutását, annyi eltéréssel, hogy itt repülő rovarok helyett mászó rovarokkal állunk szemben, vagyis főként a padlószint magasságra kell a védekezést koncentrálni. Ehhez gondoskodni kell a résmentes záródásról (falak, nyílászárók izolálása), és a területen dolgozók figyelmét is fel kell hívni ennek fontosságára (célzott oktatás a kártevőmentesítés érdekében). A kártevők nem egyszer a szomszédos (fertőzött) épületből vándorolnak át, pl. szerelvénycsövek mentén, ezért ezek lezárására is nagy figyelmet kell fordítani. Az ajtók résmentes záródásához hatékony megoldást jelenthetnek a RAXIT termékeink.

A csótányok leggyakrabban a csomagolóanyagokkal jutnak be új területre, ezért kiemelt gondossággal kell a beszállított áruk átvételénél eljárni (javasolt az áruk csomagolásának szúrópróbaszerű ellenőrzése, a szállító jármű átvizsgálása), az áruátvételt végző munkatársak számára szakszerű protokollt előírni és számonkérni.

Egy esetleges csótányfertőzés esetén fontos a probléma mielőbbi észlelése és – ha szükséges – a gyors beavatkozás a kártevő elszaporodásának megakadályozásához. Ezért javasolt a folyamatos monitorozás minőségi ragasztós csapdák kihelyezésével. A Zapi monitoring csapdáinkat kis méretük révén, a Debello csótánycsapdáinkat erős vonzó hatása révén ajánljuk erre a célra.

A csapdákat célszerűen a bejutási pontokhoz, illetve a kártevők által preferált helyek közelében (nedves helységek: mosdók, konyha esetén a hűtő- kávéfőzőgép közelébe, mosogató környékére) kihelyezni.

Ha aktív a csótányfertőzés, akkor irtószeres kezeléssel (professzionális gél, porozószer vagy rovarirtó koncentrátum alkalmazásával) szükséges a rovarmentességet biztosítani, melyben kártevőirtó szakember tud szakszerű támogatást nyújtani.

Előfordulási helye:

A darazsak a hártyásszárnyú rovarok rendjébe tartoznak, melybe közel 9000 darázsfaj tartozik. Többségük magányos életmódú és csak kb. 20 faj társas, mégis ezek a fajok vannak jelen leginkább az emberek tudatában. Magyarországon az ember környezetében bárhol előfordulhatnak ezek a társas fajok, nálunk jellemzően a német darázs (Vespula germanica), a kecskedarázs (Vespula vulgaris) és a lódarázs (Vespa crabro) okozza legtöbb problémát. Ezek a darazsak sok esetben fészkelnek az emberek épített környezetében (padlások, épületek eldugott szegletében) és fészküket igen agresszíven védelmezik.

Megjelenése:

A már említett, hazai környezetben problémát jelentő legismertebb három társas darázsfaj könnyen felismerhető tipikus mintázatukról (közös vonás jellemzően a sárgás-fekete sávos színezet). Megkülönböztetésükben főként a méretbeli különbség és az eltérő mintázat segíthet.

• A német darázs dolgozói 1,3 mm, (lásd: fenti kép)
• a kecskedarázs 1,8 mm (a német darázstól nehezen megkülönböztethető, kevésbé agresszív faj)
• a lódarázs 2,5 mm nagyságú, fején és tor részén vörösesbarna színezettel

Kártétele:

A darázscsípés fájdalmas, időnként veszélyes is lehet, mert allergiás reakciót válthat ki. Amikor a darazsak védelmezik a fészket vagy önmagukat, fullánkjukon keresztül méreganyagot juttatnak az áldozatba, melyre az emberi szervezet antitestet termel. Ez enyhébb esetben gyulladást, duzzanatot, esetenként komolyabb allergiás reakciót okozhat, ami azonnali beavatkozást igényel. Jelenlétük félelmet kelt és zavaró az emberi környezetben.

Biológiája:

A társas darazsak kolóniákban élnek, egyedszámuk egy-egy kolóniában több ezer is lehet. A rejtekhelyeken áttelelő királynő a fészket általában rejtett helyen kezdi meg építeni tavasszal. Az első generációt felnevelve átadja a kolónia fenntartásával kapcsolatos feladatokat és utána már csak a peterakás a feladata. A királynő a fészek sejtjeibe rakja le a tojásokat, amelyek 1-1,5 hónap alatt fejlődnek ki.

A darazsak ragadozók, főként rovarokkal táplálkoznak. A lárvák táplálása a dolgozók feladata, ehhez főként rovarokból készített, fehérjedús folyadékot készítenek számukra. A tavaszi-nyár eleji időszakban, vagyis a reprodukciós időszakban elsősorban a fehérjékben, olajokban és zsírokban gazdag tápanyagot, a nyár közepétől – ősz végéig (a már kifejlett darazsak és önmaguk táplálására) pedig főként a szénhidrát tartalmú tápanyagokat keresik.

A táplálékszerzés mellett folyamatosan bővítik és gondozzák a fészket. Az építkezésben, fészekbővítésben semmi nem állítja meg őket, ha kell, átrágják a falat is. Nagy melegben gyakran találkozunk velük víz közelében, mert vizet szállítanak a fészek hűtéséhez.

Ősszel, amikor befejeződik a darazsak kifejlődése, befejeződik a hím- és nőstény ivarú egyedek fejlődése és megtermékenyülése is. Az új királynők rejtekhelyet keresnek a közelben, a kolónia többi tagja pedig – köztük a papír alapú fészek is – a tél beálltával elpusztul.

Megelőzés, megszüntetés:

A királynő fészekrakása megakadályozható azzal, ha időben (még fészekrakás előtt) áldarázsfészket helyezünk ki a védendő területekre. A Waspinator áldarázsfészek ugyanis képes azt imitálni, hogy ott már van egy darázskolónia, és – mivel kerülik a konfrontációt más darázscsaládokkal – meg tudja akadályozni az új család letelepedését.

Ha már megtelepedett a darázscsalád a közelben, célszerű a darazsak számára vonzó élelmet és vízforrást elzárni, pl. jól zárható (pedálos) hulladékgyűjtők kihelyezésével, a vízforrás (pl. csöpögő csap) vagy pangó víz) megszüntetésével.

Az épületben megtelepedett darázskolónia irtásához javasolt kártevőirtó szakember segítségét igénybe venni, akik rendelkeznek a szakszerű irtáshoz szükséges, eszközzel, professzionális irtószerrel, védőfelszereléssel és jól ismerik a rovar biológiáját.

Jó tudni:

• a darázskolónián belül csak a nőstényeknek van fullánkja, és – a méhekkel ellentétben – szúrás után nem veszítik el a fullánkjukat és nem pusztulnak el a használata után.
• a darazsak „méregkeveréke” összességében lúgos kémhatású, így savas kémhatású kezeléssel (ecet, citromlé) a fájdalom enyhíthető.
• a darazsak a rágószervükkel aprítják fel a főként rovarokból álló táplálékot, amellyel táplálják az utódokat, viszont maguk a darazsak csak folyékony táplálékot (pl. nektárt, mézharmatot) tudnak elfogyasztani a „darázsderék” részen nem tudnak darabos ételek átjutni
• A fészkelő darazsak fakéregből, egyéb faanyagból erős rágóikkal rostokat harapnak ki, ezt nyállal összekeverve vékony papírréteggé alakítják, ebből építik a fészket, mely száradás után szürkés vagy barnás színű, könnyű, de erős anyaggá válik.
• A darázsfészket a nagy melegben a dolgozók „klimatizálják”. Egyrészt a többrétegű külső burok közötti levegő hőszigetelőként működik, másrészt a nagy melegben a dolgozók szárny lebegtetéssel és a fészekbe történő vízhordással biztosítják az állandó hőmérsékletet.

Előfordulási helye:

A hangyák a hártyásszárnyú rovarok rendjébe tartoznak. A világon több mint 12.000 fajuk ismert. A világon mindenhol megtalálhatók, földünk legnépesebb populációt alkotják. Magyarországon számos fajuk van jelen.

Megjelenése:

Testfelépítésüket illetően fejükön található a rágó szájszervük, összetett szemük és csápjaik. Összetett szemeik számos lencséből állnak, amelyek lehetővé teszik, hogy jól mozogjanak. A csápokkal kiválóan ízlelnek, szagolnak és tapintanak. A hazánkban jellemző fajok megjelenése:

• Házi hangya (Lasius emarginatus) – a dolgozók 3-4 mm nagyságúak, vörösbarna színűek.
• Fekete hangya (Lasius niger) – a dolgozók 3-5 mm nagyságúak, fekete színűek.
• Gyepi hangya (Tetramorium caespitum) – a dolgozók 2-3 mm nagyságúak, a világosbarnától a fekete színig bármilyen formában megjelenhetnek.
• Fáraóhangya (Monomorium pharaonis) – a dolgozók 2 mm nagyságúak, sárgásbarna színűek.
• Faodvasító lóhangya (Camponotus ligniperda) – a dolgozók 6-12 mm nagyságúak, a testük fényes barnás fekete, a lábuk vöröses színű.

Kártétele:

Alapvetően a hangyának nincs közvetlen kártétele, emberi épített környezetben jellemzően táplálékszerzés céljából jelennek meg. Nagyszámú jelenlétük (főként élelem közelében vagy lakókörnyezetben) zavaró, ezért távoltartásuk, irtásuk szükségessé válhat. Fertőzésforrást nem jelentenek (sőt a hangyák a nagy számú kolóniájuk védelme érdekében – nagy gondot fordítanak a boly tisztántartására: speciális gomba és baktériumölő váladékot is képesek termelni a fertőzések megelőzése érdekében).

A faodvasító lóhangya (mely az elkorhadt, gombásodás révén sérült faanyagok belsejében fészkel) a fészekként szolgáló faanyag szilárdságát csökkentheti, de számottevő kárt nem okoz. Önmagában a faanyagot nem kezdi károsítani, csak a már gombás fertőzés révén fellazult faanyagba fészkel be.

Biológiája:

Az említett hangyafajok általában kolóniákban élnek, amelynek az egyedszáma a több milliót is elérheti. A Magyarországon előforduló fajok esetében a kolóniát a királynő, a dolgozók, a hímek és a katonák alkotják. A királynő és a hímek a szaporodásért, a katonák a kolónia védelméért, a dolgozók a kolónia táplálásáért felelősek (ezért leginkább a dolgozókkal találkozunk).

A tavaszi, reprodukciós időszakban elsősorban fehérjékben, zsírokban és olajokban gazdag táplálékot keresnek (pl. rovarok, magvak). Nyáron és ősszel a nagyszámú dolgozók ellátása érdekében pedig a szénhidrátokban gazdag tápanyagokat keresik (pl. mézharmat).

A kolóniát a dolgozók látják el táplálékkal, ezért jellemzően velük találkozhatunk élelemszerző „körútjuk” során, a királynő, a hímek és a katonák a hangyabolyban tartózkodnak. A hangyák a kolónián belüli kommunikáció segítségével „értesítik egymást” a táplálék elérhetőségéről, igy jelenhetnek – akár nagy számban is – az épületeken belül. A dolgozók az úgy nevezett „trophyllaxis” (a visszaöklendezett táplálék megosztása) útján táplálják a kolónia tagjait.

 A kolóniák a talaj szintje alatti üregrendszerben élnek. A királynő naponta 100-150 tojást rak le. A tojásból kikelő lárvákat, majd az azokból fejlődő bábokat a dolgozók folyamatosan tisztogatják, táplálják. A hangya kolónia (hangyaboly) rendszerint nem az épületben, hanem annak a közelében helyezkedik el.

A kifejlett hímek a királynő megtermékenyítése után elpusztulnak, ugyanakkor a királynő és a dolgozók több évig élnek. Nyár közepe környékén jellenek meg a szárnyas alakok („szárnyas hangyák”). Ezt nevezzük nászrepülésnek. A szárnyas hímek és nőstények új kolóniákat hoznak létre.

Megelőzés, kezelés:

Megelőzésként arra lehet törekedni, hogy ne legyen olyan könnyen hozzáférhető élelem a védett területen, amely vonzó táplálék lehet a hangyák számára.

Amennyiben mégis megjelent vagy felszaporodott az épületen belül a hangyaállomány, úgy professzionális hangyairtó gélek vagy – hangyairtásra engedélyezett – rovarirtó koncentrátumok használata javasolt, melyet kártevőirtó szakemberek vásárolhatnak és használhatnak fel. Fontos! A hangyák irtása akkor lesz hatékony, ha nem csak a dolgozókat irtják helyi kezeléssel, hanem olyan irtószert (jellemzően gélt) használnak, amelyet a dolgozók táplálékként be tudnak vinni a bolyba és a kolónia többit tagját is megetetik azzal (mielőtt a dolgozók elpusztulnak az irtószertől) és ezáltal a teljes bolyt (de főként a királynőt is) elpusztítják az általuk behurcolt irtószeres táplálékkal.

Előfordulási helye:

A parlagi galamb őse a szirti galamb, melynek háziasított, később elvadult példányai a települések, az emberi lakókörnyezet madarai lettek. Eredetileg az ázsiai területen voltak őshonosak, később betelepítették őket más földrészekre is. A települések, annak magasan fekvő, könnyen elérhető épületei zavartalan pihenő és fészkelő helyet „kínálatnak” galambok számára, védelmet nyújtanak a ragadozókkal szemben és táplálékot biztosítanak számukra.

Megjelenése:

A parlagi galamb testhossza 30-40 cm közötti, tollazata változatos, a világos és sötétszürke több árnyalatának kombinációjaként fellelhető. Nem tévesztendő össze a kisebb testű, jellemzően világosszürke gerlével.

Kártétele:

• Ürülékükkel szennyezik a környezetet, ami ezáltal folyamatos karbantartást igényel;
• Állattartó telepeken, takarmány tárolók közelében fogyasztják a takarmányt, ezzel gazdasági kárt okoznak
• Fészekanyaguk eltömítheti az ereszcsatornákat, légkondicionálók kivezető csöveit, megakadályozhatják a kémények átjárhatóságát.
• Állatbetegségek potenciális hordozói/terjesztői lehetnek: főként baromfikra, sertésekre, tenyész-galambokra veszélyes kórokozókat terjeszthetnek.
• A galambürülék- és tollpor megszárad, majd az eső és szél hatására a levegőbe jut, így növelhetik az allergiás érzékenységet.

Biológiája:

A parlagi galamb főként növényi magokkal táplálkozik, de a városban keletkező élelmiszer hulladékot is szívesen fogyasztja. Folyadék igénye magas (ezért találhatók koncentráltan pl. szökőkutak környékén). Általában 8-10 évig élnek és 6-8 hónapos koruktól válnak ivaréretté.

A parlagi galamb egy életre választanak párt. Szaporodási időszakuk jellemzően márciustól – októberig tart (időjárástól is függ), egy fészekbe egyszerre 2 tojást raknak, a fiókák 19 nap múlva kelnek ki a tojásból. Egy szaporodási időszakban 4-5 alkalommal költenek, tehát egy párnak évente 8-10 utódja lehet, vagyis egy galambpár esetén – az elhullásokkal nem számolva – 4-5-szörös szaporulattal kell számolni évente. Fészkelő helyükhöz nagyon ragaszkodnak, ezért onnan elűzni őket nehéz.

Megelőzés, megszüntetés:

• Fészkelőhelyek számának csökkentése: rések betömése, párkányok, beülők lezárása speciálisan erre a célra fejlesztett, UV álló madárhálók és beülés-gátló tüskék kihelyezésével (termékkínálat, tanácsadás és kivitelezés ügyében vegye fel velünk a kapcsolatot)
• Riasztók (ragadozók hangját utánzó berendezések, gyengeáramú vezetékek, műragadozók, stb.) kihelyezése. Hatékonyságuk megkérdőjelezhető, mivel a galambok kifinomult idegrendszerrel rendelkeznek és gyorsan felismerik vagy megszokják az „álveszélyeket”.
• Élve befogás:solymászok vagy más, hasonló szolgáltatást kínáló vállalkozók megbízás alapján csapdákat helyeznek ki, mellyel általában a gyengébb egyedek foghatók be, így a szaporulatot nem állítja meg.
• Egyéb megoldások (ragadozó madarak röptetése a kijelölt területen, kilövés, altatós-kábítós csalétek kihelyezése majd a galambok begyűjtése, stb.) lakott környezetben nem bizonyultak eredményesnek.

Előfordulási helye:

A parlagi galamb őse a szirti galamb, melynek háziasított, később elvadult példányai a települések, az emberi lakókörnyezet madarai lettek. Eredetileg az ázsiai területen voltak őshonosak, később betelepítették őket más földrészekre is. A települések, annak magasan fekvő, könnyen elérhető épületei zavartalan pihenő és fészkelő helyet „kínálatnak” galambok számára, védelmet nyújtanak a ragadozókkal szemben és táplálékot biztosítanak számukra.

Megjelenése:

A parlagi galamb testhossza 30-40 cm közötti, tollazata változatos, a világos és sötétszürke több árnyalatának kombinációjaként fellelhető. Nem tévesztendő össze a kisebb testű, jellemzően világosszürke gerlével.

Kártétele:

• Ürülékükkel szennyezik a környezetet, ami ezáltal folyamatos karbantartást igényel;
• Állattartó telepeken, takarmány tárolók közelében fogyasztják a takarmányt, ezzel gazdasági kárt okoznak
• Fészekanyaguk eltömítheti az ereszcsatornákat, légkondicionálók kivezető csöveit, megakadályozhatják a kémények átjárhatóságát.
• Állatbetegségek potenciális hordozói/terjesztői lehetnek: főként baromfikra, sertésekre, tenyész-galambokra veszélyes kórokozókat terjeszthetnek.
• A galambürülék- és tollpor megszárad, majd az eső és szél hatására a levegőbe jut, így növelhetik az allergiás érzékenységet.

Biológiája:

A parlagi galamb főként növényi magokkal táplálkozik, de a városban keletkező élelmiszer hulladékot is szívesen fogyasztja. Folyadék igénye magas (ezért találhatók koncentráltan pl. szökőkutak környékén). Általában 8-10 évig élnek és 6-8 hónapos koruktól válnak ivaréretté.

A parlagi galamb egy életre választanak párt. Szaporodási időszakuk jellemzően márciustól – októberig tart (időjárástól is függ), egy fészekbe egyszerre 2 tojást raknak, a fiókák 19 nap múlva kelnek ki a tojásból. Egy szaporodási időszakban 4-5 alkalommal költenek, tehát egy párnak évente 8-10 utódja lehet, vagyis egy galambpár esetén – az elhullásokkal nem számolva – 4-5-szörös szaporulattal kell számolni évente. Fészkelő helyükhöz nagyon ragaszkodnak, ezért onnan elűzni őket nehéz.

Megelőzés, megszüntetés:

• Fészkelőhelyek számának csökkentése: rések betömése, párkányok, beülők lezárása speciálisan erre a célra fejlesztett, UV álló madárhálók és beülés-gátló tüskék kihelyezésével (termékkínálat, tanácsadás és kivitelezés ügyében vegye fel velünk a kapcsolatot)
• Riasztók (ragadozók hangját utánzó berendezések, gyengeáramú vezetékek, műragadozók, stb.) kihelyezése. Hatékonyságuk megkérdőjelezhető, mivel a galambok kifinomult idegrendszerrel rendelkeznek és gyorsan felismerik vagy megszokják az „álveszélyeket”.
• Élve befogás:solymászok vagy más, hasonló szolgáltatást kínáló vállalkozók megbízás alapján csapdákat helyeznek ki, mellyel általában a gyengébb egyedek foghatók be, így a szaporulatot nem állítja meg.
• Egyéb megoldások (ragadozó madarak röptetése a kijelölt területen, kilövés, altatós-kábítós csalétek kihelyezése majd a galambok begyűjtése, stb.) lakott környezetben nem bizonyultak eredményesnek.

Előfordulási helye:

Világszerte elterjedt, óriási kárt okozó kártevők. A vándorpatkányok nagyobb számban elterjedt populációt képeznek.

Megjelenésük:

• A vándorpatkány (Rattus norvegicus), 20-28 cm hosszú, 250-580 g. testtömegű, barnás-szürke színű, mindenevő állat. Testéhez képest füle és farka is kisebb, mint a házipatkányé. A vándorpatkányok főként a földfelszín alatti földbe vájt járatokban, pincékben, folyók és tavak mentén, terménytárolókban és állattartó telepeken lelhetők fel.
• A házipatkány (Rattus rattus) a vándorpatkánynál kisebb, 15-23 cm hosszú, 200-400 g testtömegű, szürkés-fekete színű, mindenevő állat. Jellegzetessége, hogy farka hosszabb a testhosszánál, illetve hasi szőrzete világosabb, mint a hátán lévő sötétbarna szőrzet. Jellemzően lakóházak közelében, gabonatárolók magasabb szintjein, vagy folyami kikötőkben fordul elő. A vándorpatkányhoz képest jóval ritkábban találkozhatunk velük.

Kártétele:

• Számos betegséget terjeszt (ürülékével, szőrével, nyálával), amelyek nem csak az emberre, de a tenyész- vagy haszonállatokra is könnyen átterjedhetnek.
• A betegségek (pl. szalmonella, fertőző agyhártyagyulladás, pestis, száj- és körömfájás, tularémia, leptospirozis, veszettség, vérhas, stb.) egyrészt csökkentik a hozamot, a tenyészállatok termékenységét, de egyes betegségek esetében karantént, akár az állomány elpusztítását is elrendelhetik. Amennyiben gyógyszeres kezelés lehetséges, az szintén jelentős költségekkel jár.
• A raktárkészlet elfogyasztásával és beszennyezésével komoly gazdasági kárt okoz.
• A patkánynak – metszőfogai állandó növekedése miatt – folyamatosan rágni kell, ezáltal rongálja a berendezéseket és az épületeket, vezetékeket, amellyel szintén komoly kárt és veszélyhelyzetet idéz elő.

Biológiája:

A patkányok általában gyengén látók és színvakok, de hallásuk, szaglásuk és tapintásuk kitűnő, ezek segítik őket a táplálékszerzésben és tájékozódásban. Rendkívül óvatos, gyanakvó állatok, ún. neofóbiával rendelkeznek (az új dolgoktól idegenkednek, ezért is nehéz az új irtószerek fogyasztására is rávenni őket). A patkányok főként este aktívak, de túlszaporodás esetén – a táplálékhoz jutás érdekében – napközben is mozognak.

Az éhezést és szomjazást rosszul tűrik, ezért folyamatosan szükségük van vízre és táplálékra. Akár testtömegük 10 %-ának megfelelő mennyiségű táplálékot is képesek elfogyasztani, ez évi 20 kg/egyed takarmányfogyasztást is jelenthet. Szinte mindenevők. Különösen kedvelik a gabonát, a takarmánynövényeket, de szívesen fogyasztanak gyümölcsöt, kisebb gerinceseket is. A táplálékot inkább biztonságos helyre viszik (a fészkükbe hordják és raktározzák), ezért is fontos általában az irtószereket rögzített módon kihelyezni.

Általában három szaporodási periódusuk van: tavasz eleje, nyár eleje és ősz. Már 8 hetes korukban ivaréretté válnak, évente akár 8-10 almot is felnevelnek. Ha egy adott területen túlszaporodnak vagy kedvezőtlen életfeltételek alakulnak ki, tovább vándorolnak.

Megelőzés, kezelés:

Első lépésként törekedni szükséges a kártevő bejutásnak megakadályozására. A patkányok elsősorban élelmet és búvó/fészkelő helyet keresnek a védett területen, ezért különösen fontos a potenciális élelemforrást elzárva tartani (melyet akár 1 km-ről is kiszagolnak), a tároló épületek izolációjáról gondoskodni. Ebben segítséget nyújthatnak a RAXIT termékek, különösen a RAXIT Seal 7,5 cm-es zárószalag.
A rágcsálók jelenlétét célszerű folyamatosan ellenőrizni monitoring eszközökkel. Erre a célra már minőségi ragasztós lapok vagy szerelvénybe helyezhető irtószermentes monitoring kockák is kaphatók. Az előbbire javasoljuk pl. Zapi Super Eco ragasztós lapot, melyek erős ragasztós felülettel, attraktással (vonzó illatanyaggal) ellátva sikeresen be tudja fogni az épületbe jutó 1-2 egyedet, illetve jelzést is jelent arra, hogy az épület védelmét erősíteni szükséges. Mivel a patkányok jellemzően „osonva”, az épület falazata mentén közlekednek, ezért fontos, hogy megfelelő helyre (a kártevők vonulási útjába) helyezzük ki a ragasztós lapokat.
Ahol bőséges táplálék várja az épületbe bejutó patkányokat, előfordulhat, hogy a monitoring eszközök kevésbé lesznek eredményesek. Ilyen helyeken javasoljuk a SafeTrap automata rágcsálócsapda kihelyezését, amely természetes táplálékot (pl. gabonát) tartalmazó csalogató anyagával magához vonzza a patkányokat, majd a csapdába jutó kártevőt gyorsan és kíméletesen azonnal elpusztítja. Mivel ez a csapda is irtószermentes megoldás, az érzékeny gyártási környezetben is jól alkalmazható.
Erősebb patkányfertőzés esetén mindenképpen javasolt kártevőirtó szakember bevonása a probléma megoldására, aki ismeri a kártevőt, az alkalmazható irtószereket és technológiákat, illetve jogosult megvásárolni a professzionális irtószereket.

Előfordulási helye:

Világszerte elterjedt, egészségügyi kártevőnek minősített rágcsáló, amely főként az emberi környezetben fordul elő, ahol biztos fészkelő helyet és táplálékot talál.

Megjelenése:

• A háziegér (Mus musculus), 7-10 cm hosszú, kb. 30g testtömegű, sárgás-barna vagy szürkés-fekete bundával rendelkező rágcsáló. Fejéhez képest nagy fülei vannak, farkának hossza közel azonos a testhosszával.
• A güzüegér: a háziegér és a mezei egér keresztezése, amely kisebb (6-8 cm hosszú), bundázata hátán szürkés-barna, hasán fehér, farka a testhosszánál rövidebb. Főként szántóföldeken, mezőkön fordul elő, kártétele inkább a takarmánytárolók közelében jellemző.

Kártétele:

• Jelentős táplálékfogyasztás (főként, ha nagy számban fordulnak elő)
• A tárolt élelmiszerek (pl. liszt, tejpor, kenyér, cukor) és a termények (pl. gabona, olajos magvak, burgonya stb.), illetve értékes állati takarmányok fogyasztása, szétszórása
• Kártétel az épületekben, vezetékekben
• Betegség terjesztése: az egér a fertőző agyhártyagyulladás vírusának természetes forrása és terjesztője, valamint és a Salmonella-fajok hordozója és terjesztője.

Biológiája:

Az egerek látása gyenge, szaglása és hallása jól fejlett. Amikor egymással kommunikálnak, magas hangon cincognak. Általában szürkületkor és éjszaka aktívak. Fő táplálékuk a gabonafélék, de gyakran fogyaszt magas zsír- fehérje- és cukortartalmú táplálékot is (pl. szalonna, csokoládé, vaj). Naponta akár 4-5g táplálékot is elfogyaszthat, ez éves szinten átlagosan 1,5 kg táplálékot jelent egyedenként.

Rendkívül szapora fajta, egész évben szaporodnak, 1 párnak évente 1000 ivadéka is lehet. Már 6 hetes kortól ivaréretté válnak, évente 5-6 alom utódot nevelnek fel, almonként 8-10 egyeddel.

Megelőzés, kezelés:

Első lépésként törekedni szükséges a kártevő bejutásnak megakadályozására. Az egerek elsősorban élelmet és búvó/fészkelő helyet keresnek a védett területen, ezért különösen fontos a potenciális élelemforrást elzárva tartani, a védendő épületek izolációjáról gondoskodni. Ebben segítséget nyújthatnak a RAXIT termékek, különösen a RAXIT Seal 7,5 cm-es zárószalag. Az egerek már kisebb (akár 1 cm-es) résen is bejuthatnak az épületbe, ezért fontos a legkisebb rések lezárása is.
A rágcsálók jelenlétét célszerű folyamatosan ellenőrizni monitoring eszközökkel. Erre a célra már minőségi ragasztós lapok vagy szerelvénybe helyezhető irtószermentes monitoring kockák is kaphatók. Az előbbire javasoljuk az egerek méretéhez igazított ZapTrap ragasztós lapot, vagy az extra erős ragasztózású, fedő alagúttal is rendelkező Ecotrap Quattro ragasztós lapok használatát, melyek attraktással (vonzó illatanyaggal) ellátva sikeresen be tudjákfogni az épületbe jutó 1-2 egyedet, illetve jelzést is adnak arra, vonatkozóan, hogy az épület védelmét erősíteni szükséges.
Ahol bőséges táplálék várja az épületbe bejutó egereket, előfordulhat, hogy a monitoring eszközök kevésbé lesznek eredményesek. Ilyen helyeken javasoljuk a SafeTrap automata rágcsálócsapda kihelyezését, amely természetes táplálékot (pl. gabonát) tartalmazó csalogató anyagával magához vonzza a kártevőt majd gyorsan és kíméletesen elpusztítja azt. Mivel ez a csapda is irtószermentes megoldás, az érzékeny gyártási környezetben is jól alkalmazható.
Erősebb egérfertőzés esetén mindenképpen javasolt kártevőirtó szakember bevonása a probléma megoldására, aki ismeri az egerek biológiáját, az alkalmazható irtószereket és technológiákat, illetve jogosult megvásárolni a professzionális irtószereket.